2011 január 7.

Írok. Folyamatosan írok. Miközben írok, az ujjaim hegyén érzem a kopogó billentyűket megérintve az anyag keménységét, de tudom, hogy csak műanyag billentyűkről van szó.

Erről a kopogó hang is meggyőz, melyet kiadnak lenyomás közben.

Más nem ad ki ilyen hangot, csak ezek. Otthonosan érzem magam a hallatán. Teljesen más hangot ad ki az oroszlán, amikor rohan a sztyeppén a zsákmánya után és lihegése betölti a környezetét.

Azt hiszem, ez nem vitás. Hogy jön ez ide? Sehogy. Csak érzékeltetni akartam, hogy más nem ad ki ilyen hangot.

Gondolkozom időnként, hogy miért is írom le ezeket, de nincs ki megmondja helyettem.

Ez van. Az estébe nyúló este már eljött. Talán megtöltöm tartalommal.